Ha bármi közünk van a retro játékokhoz, biztosak vagyunk abban, hogy már ismerjük a Sega Genesis-t és a Super Nintendót. Korábban ez a kettő igazi szuperhatalom volt a saját területén. De amint azt a történelemkönyvekből is tudhatjuk, a szuperhatalmak általában nem értenek egyet, és hevesen versengenek egymással.
Pontosan ez volt a helyzet ezzel a kettővel:
– Sega a Genesisével (vagy Mega Drive)
– Nintendo a Super Nintendo Entertainment System rendszerével (SNES)
A jó dolog az, hogy ez a fajta verseny pozitív fordulatot vett, mivel mindkét márkának folyamatosan fejlődnie kellett, hogy megpróbálja felülmúlni egymást. Mutatjuk, hogyan csinálták ezt.
Történelmi kontextus
Ahhoz, hogy a dolgokat helyes perspektívába helyezzük, tudnunk kell, hogy ez az egész konzolverseny az 1990-es évek elején zajlott. A legtöbb játékos ezt a rivalizálást „konzolháborúnak” nevezte, mert ez korábban több volt, mint üzleti verseny – akkoriban valódi kulturális jelenség volt.
A két vállalat teljes marketingstratégiájukat egyedi kabalákkal párosítva tervezte meg, hogy minél több felhasználót megnyerjen. Például a Sega 1991-ben bemutatta a Sonic the Hedgehogot, riválisként a Nintendo Mario figurájának.
Ikonikus játékok és funkciók
Ez az egész „konzolháború” nem jöhetett volna létre néhány komoly játékcím nélkül a két cég részérôl : Sonic the Hedgehog és Super Mario World.
- Sonic the Hedgehog (Sega Genesis)
A Sonic, a sündisznó 1991-ben indult és gyorsan egy igazán úttörő platformerré vált. A korábbi játékokkal ellentétben itt a játékmenet mechanikája kiváló sebességgel és lendülettel rendelkezett – a felhasználók gyorsan felismerték és megkedvelték. De nem csak a játékmenet járult hozzá ahhoz, hogy a Sonic azonnali klasszikussá vált. Sonic, a sündisznó a hétköznapi hozzáállásának köszönhetően is új kulturális ikonná vált – a legtöbb fiatal „menőnek” tartotta a viselkedését. A karakter éles személyiségével hódította meg a Sega a fiatalabb játékosokat, akik valami igazán friss stílust akartak érezni.
A technikai megoldások és a nívós dizájn egyedi kombinációja sikeresnek bizonyult. Ennek közvetlen eredményeként a Sonic lefektette az alapot a videojátékok történetének legtartósabb franchisééi számára.
- Super Mario World (SNES)
Az 1990-ben (Észak-Amerikában 1991-ben) megjelent Super Mario World egy leheletnyi friss levegő volt az egész Nintendo család számára. Az ötlet egy olyan összekapcsolt világtérkép létrehozása volt, amely lehetővé teszi a nem-lineáris felfedezést: a Nintendo pont úgy csinálta, ahogyan a rajongók remélték, így mindkét fél számára előnyös helyzetet teremtett.
Például a Cape Feather lehetővé tette Mario számára, hogy repüljön, miközben Yoshi, dinoszaurusztársa immár képes volt megenni az ellenségeket, és extra képességeket szerezni. Ráadásul a Nintendo igazán rákapott a fülbemászó zenével párosított színes grafika terén. Ez volt az oka annak is, hogy a Super Mario World minden korosztálynál megnyerte a játékosok tetszését – nem csupán egy new age trend, hanem egy univerzális jelenséggé vált.
A színfalak mögött
A Sega Genesis és a Super Nintendo Entertainment System (SNES) fejlesztését intenzív innováció és számos kihívás jellemezte. A Sega számára a Genesis alkotása a 16 bites Motorola 68000 processzorról szólt, mivel ez volt a módja annak, hogy egy nagy teljesítményű, mégis megfizethető otthoni konzolt szállítsanak.
Ezzel szemben a Nintendo SNES-t egyetlen céllal építették: felülmúlni elődje, a NES grafikus és audio képességeit. A projekt mögött álló ember nem más, mint Masayuki Uemura, aki alig várta, hogy néhány igazán fejlett funkciót integráljon erre az időszakra. Főleg a Mode 7 grafikáról és a Sony által tervezett SPC700 hangchipről beszélünk.
Ugyanakkor a Sega fejlesztője, Yuji Naka egyszer azt nyilatkozta, hogy hatalmas versenynyomást érzett, mert a vállalatnak gyorsan kellett újítania, miközben meg kellett különböznie a Nintendótól. Maga Naka szerint a Sega egyetlen célja volt, hogy „gyorsabbá és izgalmasabbá tegye Sonicot, mint bármit, amit Mario tett”.
Kulturális hatás és hagyaték
Rivalizálásuk gyakorlatilag a videojátékok aranykorát táplálta a 20. század utolsó évtizedében. Ez a korszak sok tartós franchise-t hozott létre, miközben új mércét állított fel a játéktervezés és a történetmesélés terén. Bizonyos értelemben a Genesis és a SNES öröksége ma is visszhangzik, mivel a retro játékközösségek még mindig ünneplik hozzájárulásukat a videojátékok történetéhez.
Konklúzió
Csak kétféle ember létezik ezen a világon: elkötelezett Sega-rajongók és szenvedélyes Nintendo-felhasználók. Minden esetben arra biztatjuk, hogy egy kicsit más szemszögből nézze meg ezt a párost – vagyis, hogyan egészítették ki egymást annak érdekében, hogy az egész videojáték-ipart magasabb szintre emeljék. Ha így közelítjük meg a konzolháborút, akkor mindkét márkát egyformán elkezdjük értékelni.
